Nan csak a szemét forgatta, aztán odajött hozzám, átkarolt, és egy szoros ölelésbe vont. – Jól vagy? – kérdezte halkan, mintha csak nekem szánta volna a szavait. Bólintottam, éreztem, ahogy a visszafojtott könnyek égetnek a szemem mögött. De nem engedhetem meg magamnak, hogy itt törjek össze; nem mutathatom meg a többieknek a gyengeségemet. – Igen, csak egy félreértés volt – mondtam neki. – Gavin