NAGYÚR VLADYA
Vladya csendben maradt. A lány halála iránt sem érzett semmit.
Talán bűntudatot érzett volna, vagy valami ahhoz hasonlót, ha még lenne lelke. De szívében most csupán űr tátongott, ahol egykor a lelke lakozott, lelkiismerete pedig már ötszáz éve halott volt.
Egykori vértestvérével együtt. És legjobb barátjával.
Vladya nagyúr felállt a székéből. – El kell távolítanom a holttestet a til
















