Egy urekai szobalány lépett elő, és bekísérte. Emeriel szó nélkül követte. Tekintete azonnal a magasba szökő mennyezetre szegeződött, melyet díszes kőoszlopok tartottak, légies, mégis monumentális hangulatot kölcsönözve a térnek. A padló egyetlen, arany erekkel átszőtt, tükörfényesre csiszolt márványlap volt. A középpontban egy gazdag színekben játszó, hatalmas perzsaszőnyeg ragadta meg a figyelmé