EMERIEL. Emeriel öltözött, ujjai a tunika anyagát igazgatták. A szoba túlsó felében Aekeira aggódva járkált, nyugtalan léptei visszhangzottak a csendben. Minden mozdulata mély aggodalmat és nyugtalanságot tükrözött. Emeriel rápillantott, halvány mosolyra húzódott a szája, bár a feszültség szorította a mellkasát. – Keira, mondtam már, ne rágódj ezen ennyit. – próbálta nyugtatni Emeriel, mosolyogva,