Épp csak résnyire nyitom az ajtót, és kikandikálok: a folyosó üres. Teljesen kitárom, kilépek, aztán azonnal megbotlok, és fejjel a szemközti falnak rohanok. Megmarkolom a mezítlábas lábfejemet, és az orrom alatt mormolok valami cifrát.
– Au, a fenébe! – A tekintetem Torin irodája felé villan. Hallotta? Remélem, nem. Legszívesebben visszamennék a szobámba a biztonság kedvéért, de égető szükségem v
















