– Rohadt! – szitkozódik Laura mögöttem. Torin félbehagyja a csuklómra tekert kötést. – Láttál – jelenti ki. Lassan bólintok. A szoba hangulatából ítélve ez nem jó. Hazudnom kellett volna, és úgy tennem, mintha nem láttam volna semmit. Azt kellett volna mondanom, hogy elájultam vagy valami. A megerősítésemre Torin óvatosan elengedi a csuklómat, hagyja, hogy a kötés meglazuljon, majd hátrébb ül, annyi távolságot tartva köztünk, amennyit csak tud, anélkül, hogy elmozdulna a térdelő pozíciójából. Oldalra hajtom a fejem, és figyelmesen nézem. Miért hátrál? Valamit rosszul csináltam? Megpróbálom magam befejezni a kötést, de nehéz a domináns kezem csuklóját bekötni. Feladva kinyújtom Torinnak. – Egy kis segítség? – kérdezem. Éles lélegzetvételt hallok mögöttem, és Torin ismét pislog. Az arckifejezése alapján azt gondolná az ember, hogy a srác jó a pókerben, de ez a pislogás… Nem, ez egyértelműen elárulja. Nem vagyok benne biztos, hogy MIT árul el, de elhatároztam, hogy kiderítem. – Azt akarod, hogy segítsek? – ismétli meg, kérdő hangsúllyal. – Hát igen, azt hittem, hogy ezt csináltad – legyintek a kezemmel, amíg el nem kapja, és be nem fejezi a bekötését. – Kösz. Öhm, amennyire élvezem, hogy a padlón ülök veled, és tényleg élvezem, ezerszer jobb, mint az életemért futni és egy nyirkos sikátorban bujkálni, van valahol, ahova elmehetünk, amíg hívok egy taxit, hogy hazavigyen? Eléggé fázom itt lent – vallom be. A szakács köhécsel egy kicsit, mintha fulladozna, Laura pedig idegesen toporog. Torin megint pislog. A fenébe, valami nincs rendben. – Beszélnünk kell – ennyit mond. Le is jövünk a padlóról, a szoba, ahova átmegyünk, nem sokkal jobb. Ez egy nagyobbacska szoba, amelyet úgy tűnik, raktárnak használnak. Mégis sikerül három széket kerítenünk, hogy leüljünk. Torin a szoba egyik sarkában lebeg, egy polcnak támaszkodva. A szakács segít a helyemre, aki Kyle-nak mutatkozott be. Laura láthatóan átvette ezt a beszélgetést, sokkal magabiztosabb, mióta Torin egy kicsit eltávolodott. Kíváncsi vagyok, miért olyan ideges a közelében. Talán azért, mert ő a főnöke vagy valami? Úgy tűnik, legalábbis ő a felelős itt. Én is egy kicsit meg vagyok szeppenve, nem is annyira tőle, bár ijesztő a kinézete, hanem a komoly hangulattól, ami mindenkire telepedett. Mit terveznek mondani nekem? – Szóval, gondolom, rájöttél, hogy Torin nem éppen ember, ahogy a támadód sem – kezdi Laura. Szimpatikusnak tűnik. Bólintok. – Hát igen. Gondolom, nincs értelme másképp tenni. Elég váratlan módja a napom befejezésének – teszem hozzá társalgási stílusban. Nem akarom, hogy azt gondolják, hogy kiakadok. Egy kicsit talán. De egyértelműen szerencsém volt. Mármint mi az esélye annak, hogy belefutok valakibe, aki meg tud menteni egy igazi szörnyetegtől? Néhány perce azt hittem, hogy meg fogok halni, ezen a ponton bármi jobb annál. – Úgy tűnik, elég jól kezeled a helyzetet, bár lehet, hogy csak sokkban vagy – teszi hozzá. – Kösz, azt hiszem… – halkulok el, és Laura felhördül, ahogy Kyle meglöki a könyökével. – Hagyd abba a kerülgetést, és mondd el neki – morogja. Laura sóhajt. – Jó. Öhm, Carina? Az a helyzet, hogy te ember vagy. Nem igazán kellene tudnod ezekről a dolgokról. Tudod, szörnyekről és ilyesmikről… – Laura elhallgat, hezitál, és beugrom, hogy megnyugtassam. – Nem mondok semmit senkinek. Mit is mondanék? Láttam egy szarvas embert? Az emberek azt gondolnák, hogy megőrültem! – nevetek kínosan, de a mosolyom lehervad az arcomról, amikor senki más nem csatlakozik. – Nos… Kedvesnek tűnsz, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem lehet megbízni az emberekben, amikor ezt mondják. Lehet, hogy most komolyan gondolod, de végül el akarod majd mondani valakinek, amit láttál, hogy mi Torin – mondja Laura komolyan. – Azt sem tudom, hogy mi Torin. Egyáltalán számít? Én csak haza akarok menni, forró fürdőt venni, és úgy tenni, mintha ez az egész este meg sem történt volna – panaszkodom. – Tudom. Kitalálunk valamit – mondja Laura sajnálkozó arckifejezéssel. Kyle csak morcosan néz. – A szabályok szerint, ha ilyesmi történik, gondoskodnunk kell róla. Általában ez azt jelenti, hogy meghalnak. Nyilván nem akarjuk, hogy ez történjen, de elintézhetnénk, hogy kitöröljék az emlékeit? – javasolja. Emlékezet törlés? Az a benyomásom, hogy valami többre bukkantam, mint egy srác titkára. Laura és Kyle valahogy személyesen veszik a dolgot. – Az emlékezet törlése viszont szuper veszélyes. Még egy tehetséges varázshasználó is véletlenül túl sokat vehet el. Emlékszel, mi történt Melodyval? A volt pasija megcsalta, és el akarta törölni az emlékeit, amikor rájött. Most alig emlékszik valamire az elmúlt tíz évből! Hagyhatjuk szegény Carinát amnéziásan. Ez aligha lenne igazságos vele szemben – ellenzi Laura. Oké, egyik lehetőség sem tetszik. Azt hittem, biztonságban vagyok itt, de talán tévedtem. Varázslatról és hasonlókról beszélnek. Hajlok arra, hogy elhiggyem, nem csak őrültek, túl sokat láttam ma este ahhoz, hogy azt gondoljam. De ez csak ront a helyzeten, mert ez azt jelenti, hogy ez a beszélgetés a halálról vagy az elmém eltörléséről egy komoly beszélgetés. El kell innen tűnnöm. A szemem körbejárja a szobát. El tudok jutni egy kijáratig? A tekintetem Torinra esik, aki az ajtó közelében a falnál lebeg. A szívem hevesen ver, de ahogy nézem, kezd lelassulni. Kezdek megnyugodni. Az arckifejezése gondosan álcázott, de valahogy ez megnyugtató. A másik kettő kiakad és őrült lehetőségeket vitat meg, de ő nyugodtnak tűnik. Ráadásul ő mentette meg az életemet. Nem hiszem, hogy hagyná, hogy bántsanak. Valamiért a jelenléte megnyugtató, biztonságban érzem magam. Ez nem meglepő, hiszen megmentett. Talán túl sokat látok bele, valószínűleg nem nagy ügy számára, de értékelem. Nagyon szeretek élni, és egyedül meghalni egy sikátorban szívás lett volna. Élek, viszonylag biztonságban vagyok. Bármi is legyen az estének a következménye, meg tudok birkózni vele. Visszakapcsolódom Laura és Kyle beszélgetésébe. – Nem engedhetjük csak úgy haza. Szemmel kell tartanunk! – ellenzi Kyle valamit, amit Laura épp mondott. – Öhm, előbb-utóbb haza kell mennem. A bátyám keresni fog. Nem tervezem, hogy elmondok neki bármit. Maradhatok egy kicsit, de nem tarthattok itt örökké – mutatok rá. Laura összevonja a szemöldökét, Kyle pedig mérgesnek tűnik. – Itt maradsz, amíg meg nem bizonyosodunk arról, hogy biztonságos elmenned – jelenti ki határozottan. Megrázom a fejem. – Mit értesz ez alatt? – kérdezem. Felvonja a szemöldökét. – Nem engem üldöztek ma este. Mennyire vagy biztos abban, hogy biztonságos hazamenned? – mondja, a hangja sötét, és megborzongok. Erre nem gondoltam. Azt feltételeztem, hogy csak valami véletlenszerű srác üldöz egy sebezhető nőt az utcán, egy teljes véletlen. De most, hogy belegondolok, úgy éreztem, mintha figyelnének, talán ez mégsem csak balszerencse volt. – Én… Nem tudom – válaszolom, egy kicsit zavartan. Bólint. – Gondoltam. Itt kell maradnod. – Először megnyugtat, még mindig védelmez, de aztán lassan pislog megint. Azt hiszem, látok egy aprócska homlokráncolást. Valami nem tetszik neki. Laurához fordul. – Vess egy kötővarázslatot Akari kisasszonyra. Nem engedhetjük meg, hogy egy lépést is tegyen ezen az épületen kívül.