Torin leül pár percre, arca sötét grimaszba torzul. – Hé, mi bújt a seggedbe? Olyan nyomorultul festesz – jegyzem meg. Torin üveges tekintettel bámul rám. – Milyen közönséges. Semmi sincs a fenekemben – morogja. Megforgatom a szemem. – Ha továbbra is így hazudsz nekem, a cipőmet fogod onnan kihúzni. Most pedig mondd el végre, mi a baj, Tori – erősködöm, de a hangom már lágyabb. Sóhajt egy kicsit.