Torin karjaiban ébredek; az ágyam felett áll, és látszólag valamin erősen töri a fejét. Halkan felnyögök és fészkelődöm egy kicsit, mire ő igazít a tartásán.
– Van valami oka annak, hogy itt ácsorogunk? – kérdezem, még mindig kissé kábán. Millió dolog miatt kellene épp pánikba esnem, de nem állok készen szembenézni velük, így egyelőre inkább nem is gondolok rájuk.
– Le akartalak fektetni, de te… N
















