Három évvel ezelőtt… – Tudja, mit kell tennie, miután kiengedték a kórházból, igaz? – Jaj, ne mondd, hogy diétáznom kell – nyögte Jake Houston mély, rekedtes hangon. – Az jót tenne Önnek, Mr. Houston. Nem akar tovább élni az unokájáért? Vegyen mély levegőt! Az öregember többször is köhögött, amikor az orvosa sztetoszkóppal a mellkasához nyomta, hogy ellenőrizze a szívének normális működését a három héttel ezelőtti billentyűgyűrű-műtét után. – Persze, hogy szeretnék a kedves unokámért. De tudod, öregszem és gyengülök. Nem tudok örökké gondoskodni róla. – Ne mondjon ilyet! Ön erős, és még ezer évig fog élni. Jake halkan kuncogott. Hirtelen megragadta az orvosa kezét, és fogva tartotta. – Nagyra értékelem mindazt, amit értem tett, Doktor Hoylt. – Hívjon Rennernek. És örömömre szolgál, hogy segíthetek Önnek, Mr. Houston. – Hívj Jake-nek. A két férfi férfiasan összenézett, és elmosolyodott. Doktor Hoylt megveregette Jake ráncos kézfejét. Az infúziós tűk nyomai sápadtabbá és ráncosabbá tették a bőrét. Jake is úgy nézett ki, mint egy hulla, mert túl sovány, túl sápadt volt, és ritkán érte napfény. – Hiányoznak azok a napok, amikor nem kellett infúziós vonalakra, kardiológusra és erre a gyűrűre támaszkodnom – Jake szabad keze a mellkasát simogatta. – Visszakapja majd az életét. Ne aggódjon. Sok olyan beteget kezeltem, akiknek ugyanolyan esete volt, mint Önnek. Túlélték, és visszatértek a normális tevékenységeikhez. – Ők is kilencvenévesek voltak, mint én? Ők is olyan öregemberek, akik annyira aggódnak az unokájukért? Doktor Hoylt nem válaszolt. Csak mosolygott, és lassan elengedte Jake kezét. – Nem olyan kilencvenévesek, mint Ön, de optimisták, és soha nem adják fel. Önnek is optimistának kell lennie. Meg fogja látni, ahogy az unokája feleségül megy ahhoz a férfihoz, akit szeret, és boldog családja lesz. Jake arca elkomorult. – Kilencven évesen és krónikus szívbetegséggel mennyi időm van még, doki? És megérem, hogy az unokámnak családja lesz? – Amíg Isten adja. Biztos vagyok benne, hogy jól lesz – Doktor Hoylt könnyedén megveregette Jake vállát. Együttérzett az öregemberrel és az aggodalmaival. – Nem tudom, mennyi időt ad még nekem Isten. Szeretném látni, ahogy az unokám feleségül megy egy jó emberhez. Ki tudja megvédeni őt, amikor már nem leszek ezen a világon? – Van az unokájának barátja? Megkérheti, hogy hozza el a barátját, hogy találkozzon Önnel. – Sajnos az unokámat jelenleg nem érdeklik a romantikus kapcsolatok. Ő ambiciózus. Nagyon keményen dolgozott azért, hogy valóra váltsa az álmát, hogy szupermodell legyen. – Wow, ez nagyszerű. Akkor Önnek is olyan keménynek kell lennie, mint az unokájának. – Nem, én nem tudok. Szeretném, ha most megházasodna. Vagy legalább meg kell győződnöm arról, hogy a megfelelő férfit választja szeretőnek. Doktor Hoylt röviden rápillantott az órájára, és keresztbe fonta a karját. Még néhány perce volt arra, hogy meghallgassa az egyik betege csevegését, mielőtt a műtőbe kellett volna rohannia. – Ön sikeres üzletember. Biztosan sok nagyszerű üzleti kollégája van, akikkel összehozhatja az unokáját. – Sajnos ők mind szar emberek. Doktor Hoylt vigyorogva hallgatta Jake átkozódását. Szerinte ez egy jele volt annak, hogy Jake Houston még elég fitt ahhoz, hogy még ezer évig éljen. – Csak megeszik az unokámat az ágyukban, és eldobnak, miután megunják őt. – Biztosan van köztük egy, aki igazán jó lenne az unokájának. – Igen, de nem az egyik üzleti kollégám közül. Doktor Hoylt felvonta a szemöldökét, várva Jake Houston következő szavaira. – Te. Te vagy a megfelelő férfi az unokám férjének. Látom a tulajdonságaidat. Doktor Hoylt halkan megköszörülte a torkát. Majdnem hangosan felnevetett, amikor látta, hogy Jake Houston mennyire izgatott lett, miután előállt egy nevetséges ötlettel, ami őrülten hangzott a számára. – Sajnálom, Jake. De… – Nem, nem, nem. Ne mondd, hogy sajnálom. Te vagy a megfelelő férfi az unokám férjének. Látom a tulajdonságaidat. – Értékelem, de most nincs kedvem megházasodni. – Miért? Van már szeretőd? Vőlegényed? Doktor Hoylt megrázta a fejét. Újra rápillantott az órájára. Még két perc, aztán rohannia kell a műtőbe. – Sok a munka a kórházban, ami minden időmet lefoglalja. Nem vagyok benne biztos, hogy igazságosan tudnám beosztani az időmet, ha most feleségül vennék egy nőt. – Kérlek, te vagy az egyetlen férfi, aki megfelelő az unokámnak – Jake megragadta az orvosa kezét, és könyörgött. – Tudod, hogy az egészségi állapotom nagyon ingadozó. Gondolok a szegény unokámra, ha egy nap elhagyom őt. Egyedül lesz. Kiskorában elvesztette a szüleit. – Sajnálom, ami a családjával történt. De tényleg nem tudok feleségül venni egy nőt egyelőre. Doktor Hoylt lassan elengedte Jake kezét a tenyeréből, és hátrált. – Mit szólnál, ha először találkoznál az unokámmal? Ne utasítsd el túl hamar, doki. Ő gyönyörű. – Hiszem, hogy gyönyörű és csodálatra méltó nő kell, hogy legyen. – Bármelyik percben itt lesz, hogy felvegyen engem. Ha csak még öt percet vársz itt, találkozni fogsz vele. Doktor Hoylt rápillantott az órájára. És az idő lejárt. Tényleg a harmadik emeleti műtőbe kellett futnia, és gyorsan felvennie az összes sebészeti kellékét. – Most szívbillentyű-műtétet kell végeznem. Sajnálom, Mr. Houston. Mennem kell a műtőbe. – Igen, talán majd legközelebb – Jake Houston gyengén elmosolyodott Doktor Hoyltra. Többé nem akadályozta meg az orvosát abban, hogy elhagyja a szobáját, és csendben hagyta őt egyedül. Miután becsukta maga mögött az ajtót, Doktor Hoylt sietve az lift felé indult. Az ötödik emeleti folyosó nagyon hosszú és kissé forgalmas volt. A látogatási idő miatt a folyosó tele volt emberekkel, akik meg akarták látogatni a rokonaikat. Doktor Hoylt látta, hogy a liftajtók szélesre vannak nyitva. Meggyorsította a lépteit, hogy be tudjon menni a liftbe. Az ilyen csúcsidőben a lift nagyon sokáig állt meg minden emeleten. Ha lekéste a liftet, a következő lift talán csak tíz perc múlva érkezett volna meg. És elkésne a műtőbe. Bruggh! A francba! Doktor Hoylt egy lépést hátrált. Erős és fitt teste szilárd egyensúlyt adott neki, de a nő, aki nekiütközött, nem. A padlóra rogyott térdre. A mobiltelefonja a lábához repült, és még mindig hallatszott a hangja valakinek, akit hívott. – Halló, Tania? Hé, hozzád beszélek. Van itt egy helyzet. Tania! Doktor Hoylt felvette a fehér mobiltelefont. A nő, aki nekiütközött, felállt, de enyhén összerezzent, amikor érezte a fájdalmat kerek és gyönyörű fenekében. Doktor Hoylt halkan megköszörülte a torkát, elűzve az összes piszkos dolgot, ami hirtelen megjelent a fejében. – Ez a telefonja. – Köszönöm. Sajnálom, sietek. A nő egyáltalán nem nézett fel, hogy az arcába nézzen. Gyorsan megragadta a mobiltelefonját, és csak elrohant mellette. Doktor Hoylt a válla fölött pillantott. Homloka ráncolódott, ahogy érezte, hogy az bosszúság kezd beférkőzni a szívébe. – Én is sietek, és fontos szívműtétem van. A francba! Doktor Hoylt azonnal a lift felé futott, ami már majdnem bezárult. Becsúszott a liftbe, és összenyomódott a látogatókkal, akik egy kicsit morogtak mögötte. – Hová megy, doki? – Három, kérem. Enyhén kifulladva Doktor Hoylt élesen szólt, hogy elhallgattasson egy morogó lányt mögötte. – Van egy fontos műtét, amit azonnal el kell végeznem. Vagy a férfi meghal. És ekkor halálos csend lett. Senki sem morogott tovább, miután Doktor Hoylt elhallgattatta őket a belőle áradó sötét aurával.