Tania lehunyta a szemét. A kedvenc ékszerdobozából áradó klasszikus zene megnyugtatta és békével töltötte el. Úgy érezte, a lelke a hetedik mennyországba száll, és teljesen ellazult. Mintha a vállára nehezedő összes teher felemelkedett volna, és csak egy könnyű, mint a toll testet hagyott volna maga után. Remélte, ez örökké tart, és nem csak ideiglenesen. – Még mindig megvan az a zenedoboz? – Haye