- Tervező volna? Nolan arca hirtelen komolyra vált, és nem tudta levenni a szemét Coltonról. – Mi a neve? – Anyunak nincs nagy neve, úgyhogy ha elárulnánk, akkor se mondana semmit. Egyébként, uram, van barátnője? – vágott bele Colton egy másik témába. Nolan összeszűkítette a szemét. 'Barátnő? Van egy nő, aki velem lakik, de sosem mondtam, hogy a barátnőm lenne.' Colton elmosolyodott. – Mi lenne, ha bemutatnánk anyut? Ő ugyan nem egy híresség, de annál fantasztikusabb! És gyönyörű! Nézzen csak ránk! El tudja képzelni, milyen lehet anyu! Nolan összeszorította a száját, és nem szólt semmit. 'Ez a két gyerek tényleg különlegesen szép. Biztos az anyjuk is valami szép nő lehet. De valamiért nem tudom elhinni, hogy semmi közöm hozzájuk. És Willow nem volt terhes, nem szült gyereket. És minél többet nézem ezt a kislányt, annál ismerősebb az arca...' Colton okosórája rezegni kezdett. Lehajtotta a fejét, rápillantott. Waylon hívta. Kitalált valamit, felállt. – Uram, ki kell mennem a mosdóba. A fürdő felé futott, felvette a telefont, az óráját a füléhez emelte. – Waylon? Waylon a kórházban volt, épp megkapta a DNS-teszt eredményét. – Colton, megvan az eredmény! – Ő az apánk? – Igen, ő az apánk! Colton bólintott, és összevonta a szemöldökét. – Akkor ezért hasonlítunk rá ennyire! De ha ő az apánk, mit keres azzal a gonosz nővel? Waylon kijött a kórházból a lelettel a kezében. – A keresztanya nem mesélt a kezdetekről? Anyut azért rúgták ki a Vanderbilt-házból, mert az a nő hat éve csapdát állított neki. Apu nem tud rólunk. Még anyuról sem tud semmit. Biztos az a nő miatt. Colton arca elkomorult. – Hmph, az a nő magának akarja aput? Azt elfelejtheti! 'Majd meglátja, hogy raboljuk el aput!' Colton épp megfordult, amikor valaki fellökte. Egy női hang hallatszott. – Honnan jött ez a kis kölyök? Nincs szemed? Leila leporolta a ruháit. Mindegyik egy designer darab volt, drága holmik, amiket nem szívesen hordott otthon. Csak akkor vette fel őket, ha a barátaival ment ebédelni. Hogy örülhetne, amikor egy ilyen kölök összekoszolja őket? De amint a tekintete a kis kölyök arcára esett, Leila arca eltorzult a döbbenettől. 'Ez a kölyök... miért hasonlít ennyire Nolan Goldmannra?' Colton felkelt a földről, és leporolta magát. – Neked nincs szemed, te vén trotty. – Ki... ki az anyád? – Leilát rossz előérzet fogta el. 'Egy Nolan Goldmannra hasonlító gyerek a semmiből... Lehet, hogy egy fattyú, akit valami nő csinált Nolan Goldmannal? De valami nem stimmel. Nolan Goldmann nem nagyon szereti a nőket, kivéve azt a hat évvel ezelőtti éjszakát...' A hat évvel ezelőttre gondolva Leila nem tudott megnyugodni. 'Nem csak egyszer feküdt le Nolan Goldmannal az a ribanc? Hogy lehet teherbe esni egyetlen éjszaka alatt? És most összefutok egy Nolan Goldmannra hasonlító gyerekkel, miközben Maisie is visszatért Zlokovába.' – Mit gondolsz, miért mondanám meg neked, ki az anyám? – válaszolta Colton, és el akart menni. Leila megragadta a karját. – Te kis kölyök, nem tanított meg az anyád, hogy tiszteld az idősebbeket? Colton a fejét fordította, és hidegen nézett rá. – Téged nem tanított meg az anyád, hogy szeresd a gyerekeket? A tekintete olyan volt, mint Nolan Goldmanné, amikor dühös. – Az anyád Maisie Vanderbilt? Az a ribanc az anyád?! Amikor Leila ribancnak nevezte az anyját, Colton megharapta a kezét. – Jaj! – Leila dühösen ellökte magától. Colton a földre esett, és sírni kezdett. – Búúúúú! Valaki megüt egy gyereket! Búúúúú! Colton kiáltásai felkeltették a pincérek figyelmét. Látták a földön síró gyereket, és a fölötte tornyosuló, zsarnoki tekintetű nőt. Gyorsan a gyerekhez siettek. – Asszonyom, hogy lökhetett fel egy gyereket? – Semmi közötök hozzá! Láttátok, hogy ellöktem? Magától esett el! Colton zokogva mondta: – Én csak véletlenül neked mentem, de te ellöktél, és ribancnak nevezted anyut! Búúúúú! A pincérek megsajnálták a gyereket. Az étterem vezetője sietett Nolanhoz a hírrel. Végül is, a gyerek Nolan Goldmannal jött ide enni. Nolan meghallgatta, felállt, és a vezetővel elindult. Ugyanekkor Daisie és Quincy is megérkeztek. – Waylon! – Daisie látta a földön síró Coltont. Odaszaladt, és Leilára meredt. – Miért lökted fel a bátyámat?! – Láttátok, hogy ellöktem? Mindent rám akartok kenni, mi? Nem tudjátok, ki vagyok? Megmutatom én nektek, hogy bánok az ilyen kölykökkel! Leila dühe egyre nőtt, valahányszor arra gondolt, hogy ezek a gyerekek valószínűleg Maisie gyermekei. Felemelte a karját, és le akart csapni. Daisie szándékosan elé lépett. A kis teste a földre zuhant a pofontól, a pincérek pedig felháborodtak. Daisie nem sírt, de az arcán vörös folt éktelenkedett. – Te... te futottál elém! – Leila meglepődött. A lány előrohant, mielőtt lecsaphatott volna. A következő pillanatban Leila elsápadt, meglátta Nolant. – Nolan... Mr. Goldmann... Nolan arca komor lett, amikor meglátta a nyomot Daisie arcán, és a levegő körülötte lehűlt. – Mrs. Vanderbilt, miért ilyen durva egy gyerekkel? – Én... Nem, Mr. Goldmann. Ez a gyerek jött nekem. Nemhogy nem kért bocsánatot, de még vissza is szólt. Meg is harapott. Nézze meg! – Leila felmutatta a megharapott kezét. A harapásnyom még mindig látszott. Colton zokogott. – Te szidtál le először! Ribancnak nevezted anyut! Ezért haraptalak meg! A szeméből patakokban folytak a könnyek, a sírása pedig olyan szívszorító volt, hogy a pincérek szinte érezték a fájdalmát. – Még ha véletlenül is ment neki, nem kellene ilyen apróságon vitatkozni egy gyerekkel. – Igen, maga is anya. Nem sajnálja ezt a gyereket? – Egy ilyen trauma beárnyékolhatja a gyerekkorát. Nolan Daisie-hez és Coltonhoz lépett. Daisie-hez fordult, aki túl makacs volt ahhoz, hogy sírjon, és megsimogatta a vörös, duzzadt arcát. Aztán letörölte Colton könnyeit. A két gyerek érzései hatással voltak rá. Nolan felállt, és szigorúan Leilára nézett. – Kérjen bocsánatot a gyerekektől. – Mr. Goldmann, mi a kapcsolata ezekkel a gyerekekkel? Nolan összeszorította a száját. 'Semmi közöm a gyerekekhez, de én...' – Nem kell aggódnia emiatt. Csak bocsánatot kell kérnie, mert Willow anyja, és megígérem, hogy nem fogom megnehezíteni az életét.