– Goldmann úr, miért gondolja, hogy szándékosan csináltam? Hiszen csak össze akartam hozni Willow-val, nem igaz? – magyarázta, miközben vergődött, és próbálta kiszabadítani a kezét. Nolan erőszakkal rántotta közelebb, Maisie majdnem a karjaiba zuhant. Jéghideg hangon szólalt meg: – Te kérted meg Willow-t, hogy hívjon meg a Vanderbilt-birtokra. Végig ez volt a terved? Maisie meglepetten elhallgatott, arcán egy pillanatra bizonytalanság tükröződött. Aztán felemelte a fejét, a férfi szemébe nézett, és enyhe szórakozottságot érzett. – Szóval én kértem Willow-t, hogy hívjon meg a Vanderbilt-birtokra? Milyen nagyszerű hírem van! Nolan tekintete kemény és hideg volt. – Maisie Vanderbilt, ne avatkozz Willow és közém. Nem érdekel, mi a célod, de ne játssz okostojást. – Nolan, ma elmondok neked valamit. Én nem kértem Willow-t, hogy idehívjon. Bár nem tudom, mit mondott neked Willow, de nekem ehhez semmi közöm. Maisie lerázta a kezét, és komolyan hozzátette: – A kettőtök ügye hidegen hagy. Szóval menj vissza, és mondd meg a barátnődnek, hogy ne mutogasson rám a kurva ujjaival, valahányszor bűnbakra van szüksége. Nem vagyok az a gyenge liba, akit csak úgy provokálhat! Maisie annyira dühös volt, hogy már nem törődött a látszatával és a szavaival. Megfordult, és épp távozni készült, amikor Nolan hirtelen berángatta a kocsijába. – Goldmann úr, mit csinál? Engedjen el! – Maisie a bezárt hátsó ajtónak vetette magát, és dühösen nézett Nolanre, aki épp beszállt az autóba. – Nolan Goldmann, jobb, ha elengedsz, különben hívom a rendőrséget! – Ahogy akarod. – Nolan nem törődött vele, és elhajtott. Willow a kastélyból kilépve látta a távozó autót, ökölbe szorította a kezét, és szemei elsötétültek. Nolan a vadonba hajtott, majd leállította a kocsit. Maisie éberen figyelte, miközben ezt tette. – Mit csinálsz? Hol vagyunk itt? Meg akarsz ölni? – Szállj ki – vetette oda Nolan. Maisie a kocsiból kitekintve a sötétségbe pillantott, és visszakérdezett: – Itt akarod, hogy kiszálljak? Nolan türelmetlennek tűnt. – Nem érted, amit mondtam? Takarodj ki a kocsiból! Maisie habozott, kinyitotta az ajtót, és kiszállt. Nolan azonnal elhajtott, amint becsukta maga mögött. Maisie a távolodó autó lámpáit nézve összeszorította a fogát. – Goldmann úr, maga egy igazi seggfej! Körös-körül koromsötét volt, a végtelen országút vége pedig a homályba veszett. Az erdőből rovarok ciripelése hallatszott. A mobiltelefonja zseblámpájával világított, és átment az út túloldalára. A szegélykő túloldalán csak sziklák és a tenger hullámzott. Maisie taxit akart hívni, de ezen a helyen nem volt térerő. 'Csak nem kell itt töltenem az éjszakát, ugye?' Nolan sokáig vezetett, majd az út szélén megállt. Nem tudta, mi lelte, de elvesztette a fejét, és vitába szállt vele. 'Ez tényleg bosszantó. Komolyan azt hittem, hogy Maisie kérte meg Willow-t, hogy hívjon meg a Vanderbilt-birtokra, csak hogy rávegyen a házasságra. 'Soha nem jelentettem ki nyilvánosan, hogy Willow a barátnőm. Még Stephennek és Willow anyjának sem volt bátorsága, hogy előttem a házasságról beszéljenek. És tényleg nem tervezem, hogy feleségül vegyem Willow-t, pedig ő volt az a nő, akivel hat évvel ezelőtt lefeküdtem. 'De Maisie azt mondta, hogy nem kérte Willow-t, hogy hívjon meg a Vanderbilt-birtokra. Akkor Willow miért mondta azt, hogy Maisie volt? Maisie hazudik, vagy Willow hazudott nekem?' Nolan homloka ráncba szaladt, és mélyen felkavartnak érezte magát. 'Azt a nőt ott hagytam... Biztosan fél és kétségbeesett most, nem?' Sóhajtott, megfordította az autót, és visszahajtott. Amikor visszaért arra a helyre, ahol elhagyta, Nolan meglátta Maisie-t a szegélykövön ülni, a tenger felé fordulva. Elegáns alakja egyenesen ült, hosszú, sűrű, göndör haja pedig a hátára omlott. Ujjaival beletúrt a hajába, összefogta egy hajgumival, a feltáruló karcsú nyaka pedig kecses hattyú benyomását keltette. Az éjszakai égbolt titokzatos fátyolként borította be, szinte érezni lehetett a vágyat, hogy valaki széttépje azt a fátylat. Maisie megfordult, és meglepődött a mögötte álló férfin. Gúnyosan megjegyezte: – Azt hittem, Goldmann úr tényleg itt akar hagyni éjszakára. Nem gondoltam volna, hogy ennyire lelkiismeretes. Nolan összevonta a szemöldökét, miközben nézte, ahogy Maisie feláll és elmegy mellette. Már-már azt hitte, hogy valami természetfeletti bűvkörébe került. Még nehezebben ismerte be, hogy szexuális fantáziái támadnak attól, hogy egy nőt látja összefogni a haját. Maisie a kocsi hátuljához sétált, és épp kinyitotta volna az ajtót, amikor Nolan hangja hátulról megszólalt: – Ülj előre. Maisie megfordult, és rápillantott. Hangja közönyös volt. – Nem vagyok a sofőröd. Ezzel beszállt a kocsiba. Maisie halkan káromkodott, megfordult, az anyósüléshez sétált, beszállt, és leült. – Goldmann úr, azt hiszem, maga egy rejtélyes ember. Nolan nem válaszolt, és komor arccal elhajtott. Maisie nem erőltette a beszélgetést. Fejét az egyik kezére támasztva az ablaknak dőlt. Amikor az autó kiért a vadonból, Maisie telefonja megcsörrent. Ránézett a kijelzőre – Waylon hívta! 'Istenem, már fél tíz van! Biztosan aggódnak, hogy ilyenkor még nem értem haza.' Felvette a telefont, és hangja azonnal kedvesebb lett. – Szia, édesem! Nolan arca elsötétült. 'Édesem? Van barátja?' – Sajnálom, közbejött valami, és késtem. Most megyek haza, várj otthon. Puszi! Szia! – Maisie letette a telefont. A mellette ülő férfi gúnyosan felhorkantott. – Barát? Maisie rámosolygott. – Igen, a pasim. 'Nem csak egy "pasi" vár otthon, hanem kettő!' Nolan nem mondott semmit, de még irritáltabbnak érezte magát. Amikor beértek a városba, egyszerűen kirakta a kocsiból. Nolan érthetetlen viselkedésének köszönhetően Maisie csak értetlenül állt. Már tíz óra volt, mire hazaért. Waylon elrakta a papucsait, és ráncolta a homlokát. – Anya, most egy gonosz bácsival voltál? Maisie nevetésben tört ki. – Honnan tudod? Waylon keresztbe fonta apró karjait, és magyarázta: – Ha egy gonosz bácsi van veled, akkor mindig kedvesnek vagy édesemnek hívsz minket a telefonban. 'Anya profi az ilyen helyzetekben. Amikor külföldön éltünk, üzeneteket küldött Coltonnak vagy nekem, és megkért, hogy adjuk ki magunkat a barátjának vagy a férjének, ha olyan férfiak hívták, akik iránt nem érzett semmit.' Maisie letérdelt, és megsimogatta a kisfiú arcát. – Okos fiú vagy, mindig mindenre emlékszel. Hol van Colton és Daisie? – Már alszanak. Megveregette Waylon fejét. – Köszönöm. Mindig vigyázol a kistesóidra, amikor anya nincs otthon. Waylon széttárta a karját. – Én vagyok a legidősebb, nem? ****** A Vaenna Jewelrynél… Maisie a lifthez sétált, de Willow utolérte, és félrehúzta. – Willow Vanderbilt, balhét akarsz? – Maisie visszarántotta a karját, és gúnyosan rámosolygott. – Maisie Vanderbilt, nem gondoltam volna, hogy ilyen ászaid vannak a tarsolyodban. – Milyen ászok? – kuncogott Maisie. Willow összeszorította a fogát, és úgy nézett rá, mintha darabokra akarná szaggatni. – Megmondtam, hogy ne legyenek mocskos gondolataid Nolannel kapcsolatban! Mit műveltetek tegnap este a hátam mögött? Saját szemével látta, ahogy Maisie beszáll Nolan kocsijába, és Nolan egész éjjel nem tért vissza. 'Ez a ribanc biztosan elcsábította Nolant!'