Aria Felébredek, és a nap szó szerint arcon szúr, mintha személyes leszámolása lenne velem. Se függöny, se kegyelem… csak a vakító fény. Nyögve felülök, kinyújtom a karjaimat, és egy hatalmas, drámai ásítást hallatok. Körülnézek a szobában, és igen, egy cipősdoboz. De az én cipősdobozom, érted? Tizenhat éves korom óta itt élek, tengődöm egy csomó részmunkaidős állással, mert hát az árvasághoz nem