Azon az éjszakán felhívtam anyámat a szokásos esti csevejre. Anya a támaszom, amikor túlzsúfolttá válik az elmém. – Na, édesem, hogy tetszik az új munka, szereted? – Jól van, anyu, elég könnyű, de képzeld, mi történt. Felhívott egy pasas ma, és olyan bunkó volt, amilyet csak akarsz, egyszerűen rossz érzést keltett, tudod, szóval kicsit lecsesztem. – Várj egy percet, mit csináltál? – Helyretettem, és a következő pillanatban ott terem. – Nem bántott, ugye, kincsem? – Utáltam a pánikot a hangjában. – Nem, anyu, hadd meséljem el. Szóval, kiderült, hogy ez egy iszonyú gazdag öreg zsugori, egy vadállat modorával, de képzeld, mi van, adott a főnöknek egy szerződést, hogy biciklikkel lássa el az összes vállalkozását, és állítólag rengeteg van belőlük. – Mármint Hollywooddal és versenykörökkel dolgozik itt, és Európában, többek között. Azt mondta, tetszik neki a stílusom, és ezért döntött végre úgy, hogy megadja Coltonnak a szerződést. – Colton, ó....... máris keresztnevek, ez a Colton jóképű? – Anyu... így akarja, hogy szólítsák. Nem fogok mesélni a "úr" beszélgetésről. – Jól szórakozol, kincsem? – Jól vagyok, anyu, ígérem. – Megmondanád, ha valami bánt, igaz? – Igen, anyu, ráadásul apa is itt van, minden rendben. Tetszik az új munkám, és Jared is ott van, ami megkönnyíti a dolgot. A teherautóm majdnem kész, szóval hamarosan egy kicsit több szabadságom lesz. Jelenleg elég sokat ragadtam a házban, de ez jó. Nincs is sok tennivaló errefelé... várj egy percet anyu, valaki a másik vonalon van. Tartásba tettem, és átkattintottam. A szám nem tűnt ismerősnek, de helyi volt. – Halló? – Halló, Katarina vagyok? – Ööö, igen? Miért hangzik ez a hang ismerősen, és mégsem? – Elena Lyon vagyok, ma beszéltünk. – Ó, szia. Mi a fenéért hív Colton anyja? Kérem, asszonyom, ne tegyen fel irányító kérdéseket, kérem, kérem, kérem. – Gondolom, azon tűnődsz, miért hívlak, amikor még soha nem is találkoztunk. Jaredtől kaptam meg a számodat, olyan jó fiú. Mindenesetre azért hívlak, hogy személyesen meghívjalak a szokásos éves grillpiknikünkre hétfőn. Tudom, hogy rövid határidővel, de csak ma tudtam meg rólad, szóval nem utasíthatod vissza. – Nem fogadok el nem választ, ráadásul nincs is más tennivaló ebben a városban azon a napon. Mindenki eljön a kis összejöveteleimre, és nagyszerűen fogod érezni magad, remek étel, kellemes társaság; mit kívánhatsz még. Ráadásul remek alkalom lesz arra, hogy megismerd a munkatársaid feleségeit, szóval csodálatos lesz. – Szóval úgy egy körül találkozunk, szeretünk korán kezdeni, és egy egész napot és estét csinálni belőle. Ha szükséged van fuvarra, az is rendben van. Én is el tudom intézni, szóval akkor megbeszéltük, igen? – Ööö, persze, oké. Jézusom, ez a nő egy gőzhenger. Leráztam, mielőtt még beleegyeztem volna ki tudja, mibe, és valamilyen ismeretlen okból a szívem szokatlanul gyorsan vert. – Anyu, beszélhetek veled később? – Persze, kincsem, minden rendben? – Igen, minden rendben, csak tennem kell valamit. Letettem anyámat, és visszaestem az ágyra. Grillpiknik emberekkel, és ahogy hallatszik, rengeteg emberrel. Nem csoda, hogy a szívem nem volt szinkronban. Micsoda módja annak, hogy az ember mély vízbe vesse magát, Kat. Nos, már nem változtathatsz a véleményeden, és nem sértheted meg a főnök anyját, szóval úszni vagy elsüllyedni. *** ELENA *** Haha, a fiam azt hiszi, hogy túljárhat az eszemen, sok szerencsét hozzá. A fiú mindig is egy kicsit túl okos volt a saját javára, de semmi sem múlja felül az anyát, aki menyasszonyra és unokákra vadászik. A francba, Stacy már kijelentette, hogy kiesett a versenyből, mivel ő és Em évek óta próbálkoznak sikertelenül, és nem volt hajlandó mesterséges megtermékenyítést kipróbálni, Carol pedig még közel sem állt készen. Egyébként a lányom, Char talán egy őrült, de ért a dolgához. A fiamnak volt képe többször is hazudni nekem a tegnap esti vacsorán, meg fogja fizetni. "Nem, anyu, nem találkoztam ma lányokkal." Haha, ezt a hazugságot mondja már tíz éve, szóval kíváncsi vagyok, hogyan szerzett hírnevet magának nőcsábászként, ha nem találkozott lányokkal. Persze nem tudja, hogy tudok ilyen dolgokról, de a nők beszélnek, és néhány dolog, amit az egyetlen fiamról hallottam, nem való vegyes társaságba. Végül is az apja fia. Nos, Jared szerint ez a Katarina fiatal, de nagyon okos, majd meglátjuk. Édesen hangzott a telefonban, és remélem, nem fogok csalódni, amikor végre találkozunk. *** KAT *** Másnap azon tűnődtem, hogy az anyja mondott-e neki valamit a meghívóról. Egész éjjel hánykolódtam, mint egy őrült, olyan dolgokon gondolkodva, amiket már rég nem engedtem az elmémbe, mint például, hogy mit vegyek fel. Hidegrázás futott végig rajtam, csak a gondolattól is. Régóta nem viseltem mást, csak egy zsákruhát, a védőpajzsomat. Kezdem felismerni, hogy ez butaság. A fejemben tudom, de a többi részemnek nehéz meggyőzni magam. Nos, ha a legnagyobb problémám az, hogy mit vegyek fel, akkor azt mondanám, hogy haladok. Néhány hónappal ezelőtt már csak az a gondolat, hogy nyilvánosan, ennyi ember között legyek, sokkot okozott volna. Hangokat hallottam a játékszobából. Ez az a szoba, ahol a srácok lógtak, és ettek vagy biliárdoztak és videójátékoztak, amikor szabadidejük volt. Még egy gyereksarok is volt, és amikor megkérdeztem Coltot róla, a maga nyers módján azt mondta, hogy "a kurváknak néha van dolguk, ezért az öregjük behozza a gyereket, és felváltva vigyázunk a kis kölykökre". Lementem a szobába, hogy megnézzem, mi folyik ott, mivel elvégeztem a reggeli munkámat, és halálra untam magam. Bajba kerülök, ha unatkozom. A férfiak valamilyen tanácskozást tartottak, úgy tűnt, mert mindenki itt volt. Colton állt előttük, és utasításokat adott egy közelgő lovasrendezvényre. Ahogy ott állt, karba tett kézzel a izmos mellkasán, és széttárt lábakkal, ahogy letekintett a férfiakra, mint egy király az alattvalóira, valami történt velem. Lehet, hogy furcsán hangzik, de imádni akartam a lábánál. Soha életemben nem láttam még szebb embert. Kár, hogy reggelire megenne, és menne tovább. Az olyan férfiak, mint ő, nem esnek szerelembe olyan lányokkal, mint én, bárcsak. Rám szegezte átható zöld tekintetét, mintha érezné a figyelmemet, a belső zűrzavaromat. A szeme végigpásztázott a testemen, mielőtt ismét a szememre szegeződött. – Valami a szíveden, Sloane? Egek, bepisiltem. El kellene kezdenem felszámítani neki ezeket. Egy lánynak csak egy bizonyos számú bugyija van, mielőtt kifogyna. – Nos! Alig beszél, de biztosan elmondja a véleményét. Azt hiszem, az egyik kemény pillantása rosszabb, mint egy kiabálás. – Visszamegyek dolgozni, uram. A francba, túl későn emlékeztem az "úr" dologra, ahogy a hivatal felé vettem az irányt. Hallottam a hangját, ahogy tovább beszélt a férfiakhoz, mielőtt egy sor lépés zaja hallatszott vissza a műhelybe. Nem telt sok idő, és kinyílt az ajtó, és tudjátok, ki jött be. Itt dolgozol, vidd a szexi szemeidet és a harapható seggedet le a folyosón, köszönöm szépen. – Mire gondolsz most? – Ööö... elnézést? Utálom ezt a hülye kontyot. Ha kiengedve hordanám a hajam, akkor el tudnék bújni mögötte, de így, hogy a hajam hátra van fogva, látja a pirulásomat. – Megint pirulsz, idegesítelek vagy valami? Már ráztam a fejem, mielőtt befejezte volna, és miért? Most vettem csak észre, hogy egyáltalán nem idegesít, sőt, ez az egész hely biztonságban érezteti magam. Nem volt kétségem afelől, hogy azért, mert ő itt van. Furcsa. Vicces, eddig nem is gondoltam rá, de apám és Jared az egyetlen két férfi, akikkel időt tudtam tölteni anélkül, hogy pánikba estem volna. A gondolat mosolyra késztetett, talán, csak talán, gyógyulok. *** COLT *** Mi a faszomnak mosolyog most. Azt hiszem, Jared egy citromot adott el nekem, csak nem tudom rájönni, mi a probléma. Amikor nem pirul, mint egy középkori szűz, akkor valakit szétcincál, vagy ok nélkül mosolyog. – Meg akarsz őrjíteni? – Nem, uram... ööö... öhm... nem. Megint megrázta a fejét. – El fogom kezdeni összeszámolni ezeket az "uram"-okat, és megtartom őket jövőbeni fizetésre. Most volt valami, amire szükséged volt előtte? – Nem... ahem... nem, semmi. Ez egy furcsa kacsa, és most úgy hangzik a hangja, mintha fojtogatnák. Hol a faszban van Jared, szétrúgom a seggét. A "kishúga" az őrületbe kerget, és egész éjjel ébren tartott, azon gondolkodva, hogy mi van vele, a fasz, ez nem az én stílusom. Ráadásul nincs időm valami kis hervadó virágra, hasadt személyiségzavarral, vagy mi a faszommal. – Mi folyik közted és Jared között? Nagyon sima Lyon, miért nem csak a hajánál fogva vonszolod be a barlangodba. – Jared, mint mi? Jó, nem tűnt úgy, hogy észrevette volna a dühös felhangot a hangomban. Az egyik oka annak, hogy egész éjjel ébren voltam, az a kis játék volt, amit tegnap láttam kettőjük között. – Felejtsd el, a műhelyben vagyok. – Megfordultam, és elmentem, mielőtt még nagyobb seggfejet csináltam volna magamból. Nem tudom, miért hat rám, még csak nem is az én típusom. A szemeit kivéve igazán nincs semmi, ami vonzó lenne benne, és úgy hordja a haját, mint egy régi iskolai tanárnő. A ruhái kevésbé vonzóak, és őrült. Nem egy túl csábító kombináció, szóval mi a faszért ő az egyetlen dolog, amire az elmúlt huszonnégy órában gondolni tudtam? Kurva Jared. Ahelyett, hogy a műhelybe mentem volna, úgy döntöttem, hogy elmegyek motorozni, és kitisztítom a fejem. Nem volt értelme itt maradni, amikor ő ilyen közel van, és úgysem tudnék semmit csinálni.