Ádám kinyúlt, és a karjaiba vonta. Lesütötte éles tekintetét, ajka összeszorult elégedetlenségében. – Céline, miért jöttél vissza? Céline nem számított rá, hogy hazajön. Tökéletesen szabott fekete öltönyt viselt, épp most jött kintről, a hűvös éjszakai levegő még a drága anyagba kapaszkodott. Céline teste forrónak érezte magát, és ösztönösen hozzábújt. Remélte, hogy a hideg, érett jelenléte eloltja a benne tomboló tüzet. Szeme rebbenve nézett fel rá. – Ádám… Mielőtt befejezhette volna a mondatot, ellökte magától. Hideg tekintete az övére szegeződött. – Mi bajod van? Céline lefagyott, ráébredve, mire gondolt – segítséget kérni tőle. Valószínűtlen volt, hogy Ádám segítő kezet nyújtana neki. – Bedrogoztak. Ádám összevonta a szemöldökét. Magában gondolta: "Ez a nő mindig bajt okoz. Tényleg tudja, hogyan kell zűrbe keveredni." – Várj itt. Ádám a nagy ablak felé lépett, és kihúzta a telefonját a zsebéből. Tárcsázott egy számot. A telefon csörgött, és hamarosan Benjamin hangja hallatszott. – Miben segíthetek, Ádám? Ádám azt mondta: – Mit kell tennem, ha egy nőt bedrogoztak? Benjamin nevetett, szórakozottan hangzott. – Carly az? Nem fogsz neki magad segíteni? Aztán hozzátette: – Ha nem Carly, csak tedd hideg vízbe. Kellemetlen lesz, de jól lesz, ha bírja. Ha nem bírja, szétpattannak az erei, és meghal. Ádám letette a telefont, és Céline-re nézett. – Tudsz egyedül hideg zuhanyt venni? Céline bólintott. – Igen. Gyorsan a fürdőszoba felé indult. Ádám levette a fekete zakóját. Épp, amikor a víz hangja hallatszott a fürdőszobából, Céline sikolya visszhangzott. Ádám arckifejezése elsötétült, türelmetlensége nőtt. Mit csinál ott bent? Odament, és kinyitotta az ajtót. – Mi folyik itt? Céline a zuhany alatt állt, ruhái eltűntek, csak egy vékony hálóing maradt rajta. A pántok könnyedén pihentek finom vállain, bőre sápadt és sima volt. A zuhany még nem volt bekapcsolva, és megérintette a homlokát, szeme tele volt fájdalommal. Hangja törékeny volt, amikor azt mondta: – Beütöttem a fejem. Váratlan sebezhetősége, nyers és őszinte, váratlanul érte Ádámot. Egy pillanatra megállt, mielőtt gyengéden elhúzta a kezét. A homloka kipirosodott az ütéstől. – Olyan gondatlan vagy – korholta. – Nem vagyok gondatlan. Szédülök! – vágott vissza. – Állj mozdulatlanul. – Mit? Ádám felemelte a kezét, és bekapcsolta a zuhanyt. Hideg víz zúdult ki, azonnal eláztatva őt. A forró bőréhez érő hideg víz hatására megbotlott, és a mellkasához szorította magát. – Túl hideg. Nem akarok hideg zuhanyt venni. Hátralépett egyet, szorosan tartva őt, miközben mindketten a hideg víz alatt álltak. Céline kezei kezdtek kóborolni, szabálytalanul érintve a derekát. Ádám teste úgy reagált az érintéseire, mint bármely más normális férfié. Hangja hideggé vált, amikor megkérdezte: – Céline, szerinted hová mennek a kezeid? Szeme zavartan csillogott, Céline halkan válaszolta: – Érzem a kockáidat… Ádám elképedt. Még mindig hozzá préselődve, Céline oldalra billentette a fejét, hogy felnézzen a hibátlan arcára. – Neked is jóképű arcod van. Ádám türelme elszakadt. A hideg falhoz lökte, hangja feszült volt, amikor figyelmeztette: – Kérlek, viselkedj. Céline-t nem zavarta a figyelmeztetés, pajkosan elmosolyodott. – Hú, olyan erős vagy. Tetszik. Ádám levette a zuhanyfejet, ránézett a kipirult arcára, és megpróbálta leöblíteni a fejét a hideg vízzel. Céline küzdött, hogy eltolja a kezét. – Ádám, ha Carlyt drogozták volna be, segítenél neki? Ádám lefagyott. – Mit? Céline hosszú, nedves pillái rebbenve néztek fel rá. Szeme tele volt fájdalommal, hangja halk volt, keserűséggel teli. – Azért zuhanyoztatsz hideg vízzel, mert nem Carly vagyok. Senki sem törődik velem. Ádám észrevette, hogy a szeme vörös, mintha sírt volna ma. Hirtelen Céline előrehajolt, és megharapta a torkának ívét. Ez az átkozott nő… Ádám szorítása megszilárdult a dereka körül, érezve, milyen finom és puha. Alig kellett megnyomnia az ujjait, hogy érezze karcsú alakját. Olyan törékeny volt. Érezte, hogy elakad a lélegzete, ahogy az ujjai a finom arcába mélyedtek, visszahúzva őt. Morogta: – Csak szeretsz dolgokat harapni? Céline elvesztette a legtöbb lélekjelenlétét. A ki nem sírt könnyektől duzzadt szeme meredt rá. Úgy nézett ki, mintha a sírás szélén állna. Ádám megmerevedett, azonnal visszahúzva a kezét. Céline azonban a nyaka köré fonta a karjait. – Sajnálom. Nem akartalak megharapni. Fáj? Mielőtt válaszolhatott volna, megcsókolta a torkán. Vadból teljesen szelíddé vált, gyengéden csókolva a mellkasát. Céline felnézett rá, szeme az ajkára szegeződött. – Ádám, bedrogoztak. Még mindig a feleséged vagyok. Kérlek, segíts nekem. Ahogy közelebb hajolt, hogy újra megcsókolja, megszólalt a telefonja, megszakítva a pillanatot. Ádám kihúzta a telefonját a zsebéből, és látta, hogy Carly hívja.