RYAN
A folyosó zsongott a beszélgetéstől, a szekrények csattogtak, és a diákok zúgva rohantak a nap első órájára. A szekrényem szélének támaszkodva éreztem, ahogy a folyosón minden szem rám vándorol, egy másodperccel tovább időzve, mint kellett volna. Olyan volt, mint egy reflex, aminek nem tudtak ellenállni, és én már hozzászoktam. Többnyire ignoráltam. De ma? Ma minden pillantás, minden suttogás
















