VIOLETTA Csendes szombat délután volt. Apa és én a kanapén ültünk, az egyik régi kedvenc filmjét nézve. A televízió halk zúgása töltötte be a szobát, amit csak a néha felhangzó nevetésünk tört meg. "Tudod," mondta apa mosolyogva, miközben összeborzolta a hajam, "amikor ilyen idős voltam, azt hittem, ez a legjobb film, amit valaha készítettek." Kuncogtam. "Tényleg, Papa? Ez elég giccses." "Giccses?