– Jól van, uram? – Josie angyali hangja gyógyírként simít végig rajtam, és néhány másodpercig magamba szívom a jelenléte által nyújtott vigaszt, mielőtt összeszedem magam, és felé fordulok. – Igen, csak túlságosan meghajtottam magam. Minden rendben? – kérdezem, hátranézve, hogy egyedül van-e. Nem látok senkit vele. Ennek részben örülök, részben pedig aggódom. Nem biztonságos vele egyedül lennem. –