65. fejezet Lehunyom a szemem, várom a szavakat, amik elveszik ezt a gyötrelmet tőlem. – Nem, Josie, nem úgy, ahogy gondolod. Remélem, tudok némi vigaszt nyújtani. Azt gondolom, jót tenne neked, ha elkísérnél minket az emberek világába. Tapasztalatból tudom, hogy valószínűleg újra és újra lejátszanád az utolsó emléket vele, miközben gyászolsz. Nem akarom, hogy ez legyen az az emlék, amit újraélsz