– Csúnya fejsérülésed volt, azt hittük, elveszítünk egy időre – Luke megszorítja a kezem, én pedig ránézek. Látom a traumát a szeme mögött, felmérem a többieket, és mindegyikükön ugyanaz a tekintet, mintha valami traumatikus dolgon mentek volna keresztül, és még nem heverték ki teljesen. – Sajnálom – leengedem a tekintetemet, utálom, hogy aggódtak miattam. – Nincs miért bocsánatot kérned. Én kérek