48. fejezet A tekintetem Lukácséba fúródik, kihívóan nézek rá, és Axel karjai szorosabbra fonódnak körülöttem. Haragom csatornázom, készen arra, hogy lerángassam Axel karjait magamról. Lehet, hogy erős, de az ereje nem érhet fel az én haragommal. A feszültség a szobában szinte ropog a ki nem élt erőtől. "Hé, nyugodjunk le. Nem most kell fitogtatni az új képességeinket" - kuncogja félhangosan Theo,