28. fejezet
– Eredj – morogja Deacon, a hangja inkább állati, mint emberi, és ez borzongást okoz bennem.
– Igenis, uram – mosolygok, lehajolva, hogy felvegyem az elejtett kártyát. Megigazítom a ruhámat, és elhagyom a szobát, hogy megkeressem a többieket. Nyilvánvalóan belső harcot vív, és nem én leszek az, aki átbillenti a holtponton, bármennyire is izgalmasnak találom. Már Mason is a halálomat kí
















