Harry
– Hé, főnök, van egy perced?
Felnéztem a munkámból, és Henryt, az egyik könyvelőt láttam az ajtóban állni. Hallottam, hogy mögötte még többen topognak, szóval tudtam, hogy nem csak ő van ott.
– Mi a helyzet? – kérdeztem. Korábban aznap körlevelet küldtem ki, hogy péntekenként kutyák is jöhetnek az irodába, és eddig nem sok visszajelzés érkezett. Azt feltételeztem, hogy mindenki jónak tartja
















