– A nagyapád fizette ezt az egészet? – kérdeztem halkan, miközben vele szemben ültem egy elegáns étteremben, aminek a nevét ki sem tudtam ejteni, de az étel kárpótolt a szörnyű névért.
Gabriel forgatta a szemét. – Ez a lénye egy ajándéknak, Szeplőcském.
Pislogtam, nem voltam meggyőződve. – Az időzítés csak egy kicsit gyanús.
– Miért?
– Mintha a semmiből jött volna.
– De nem. Soha nem volt nászutun
















