– A nagyapád fizette ezt az egészet? – kérdeztem halkan, miközben vele szemben ültem egy elegáns étteremben, aminek a nevét ki sem tudtam ejteni, de az étel kárpótolt a szörnyű névért. Gabriel forgatta a szemét. – Ez a lénye egy ajándéknak, Szeplőcském. Pislogtam, nem voltam meggyőződve. – Az időzítés csak egy kicsit gyanús. – Miért? – Mintha a semmiből jött volna. – De nem. Soha nem volt nászutun