Hirtelen kinyílt a szemem. Nem volt értelme tettetni, ha tudta, hogy ébren vagyok. És persze, ott volt, közvetlenül előttem, a szemembe bámult. Összerezzentem. Halvány fényt kapcsolt fel, mert most már láttam a szoba közepén álló asztalt, vele szemben egyetlen széket, a másik oldalon egyet a földre borulva, repedt bézs falakat vörös foltokkal, amikről reméltem és imádkoztam, hogy ne vér legyenek,