A nap narancssárgára festette az eget. Én Kade oldalán összegömbölyödve feküdtem. Épp most tért vissza egy feltáratlan területről, és egyikünk sem szólt semmit. Tökéletesen elégedettek voltunk a csenddel. Aztán kivonta a karját a derekam alól és felült. Egy pár másodpercig a vizet bámulta, mielőtt felállt. – Kade – mondtam. Nem hittem el, ami történt. Vajon leengedtem a védőfalaimat, vagy ő? Vajon