Túl nagy volt a csend. A gondolataim száguldottak, olyan helyekre vittek, amiktől hevesebben kezdett verni a szívem. Amikor elaludtam, a félelmeim követtek. Nem akartam itt lenni. A kastély csak éjszaka volt csendes, reggel ötkor már arra ébredtem, hogy léptek dübörögnek a tetőn. Mit is vegyek fel? Egyenruhát? Athéna nem hagyott nekem egyet sem. A legsemlegesebb dolgot kerestem a táskámban. Találtam egy fekete szoknyát zsebekkel, hogy elrejthessem a telefonomat. Az egyetlen egyszerű felsőm egy fehér ujjú ing volt, ami szorosan tapadt a testemre. Próbáltam nem vizesíteni az eper szőke hajam a zuhany alatt, de sikerült, így most volt, ami göndör volt, volt, ami göndörödött, és volt, ami egyenes maradt. Még egy hajgumim sem volt, amivel kordában tarthattam volna a hajam. Fekete tornacipők tették teljessé a megjelenésemet. Abban a pillanatban, ahogy kiléptem az ajtón, egérré változtam. "Ó, ki az?" "Friss hús?" Visszahúzódtam a folyosóra. "Most már siessetek. Chambers kisasszony, mindjárt gyülekező. Aminek mindannyian ott kell lennetek." Egy hatalmas energia töltötte be a szobát. Egyenesen a fejembe szállt, majdnem visszazuhantam a folyosóra. Az éhes farkasok tömege kivonult a dupla ajtón. "N-nekem nincs egyenruhám." Mondtam. "Az egyenruhákat a rangod megállapítása után adjuk ki. Általában a falkád adja meg nekünk ezt az információt..." "De én még sosem változtam át." Fejeztem be helyette. "Pontosan, szóval az fog történni, hogy meg kell állapítanunk, mi a helyzet." "Meghalhatott a farkasom?" Nevetett, és úgy hangzott, mintha nem csinálta volna gyakran. "Ég ne adja. Ha ő meghal, te is meghalsz." Lenyeltem a torkomon, "Jó tudni." A gyülekező a szabadban volt. El sem tudtam képzelni, mekkora terem lenne elég több mint kétezer farkasnak. Mindannyian vigyázzban álltak. Az egyenruhák itt mások voltak. A lányok viselhettek rövidnadrágot, szoknyát vagy nadrágot. Jó tudni, hogy van választék. Azok, akik fekete inget viseltek zöld csíkokkal az ingükön, az első sorban álltak. Összesen hárman voltak. Ők lehettek a béták. Következtek a szürke ingek sötétkék csíkokkal. Gondolom, gammák. Végül egy kisebb tömeg viselt barna inget, csíkok nélkül. Lenyeltem. Omegák. "Mit kellene-" A rangokra néztem. Néhány fej felém fordult. Utáltam, hogy én vagyok az új lány. Athéna a csoportokra nézett, majd a négy vénre, akik az iskola előtt álltak. Athéna intett nekem, hogy menjek előre. Összeszorult a gyomrom. Miért kell az egész iskola előtt állnom? Lámpalázam van. Kérlek, ne ájulj el, Gabbie. "Állhatsz mellém." Mondta Athéna. Összekulcsolta a karját a sötétkék ruhája előtt, és magasra emelte a fejét. "Újabb tanév. Ugyanazok a szabályok. Bár ez az év egy kicsit más lesz a rituális holdak közeledtével. A legtöbben évek óta edzetek ezekre a holdakra." Mormogás futott végig a tömegen. Milyen rituális holdak? Az egyetlen hold, amit ismertem, az átalakulás holdja volt, és az csak az első átalakulásokra vonatkozott. A farkasoknak nem mindig volt szükségük a holdra az átalakuláshoz. "A tanáraitok és alfáitok tájékoztatni fognak benneteket a menetrend változásairól. Azonban minden változatlan marad, ha átléped a vonalat, akkor te és én az irodámban találkozunk. Elengedve." Le kellett volna hajtanom a fejem, de nem tudtam nem bámulni a farkasokat magam előtt. Néhányan a saját falkámból voltak. Ha átalakultam volna, már évekkel ezelőtt csatlakoztam volna hozzájuk. A határidőm lejárt. Nem fogok átalakulni. Alexet is kerestem. Ő az alfa csoport tagja lenne, de ők nincsenek itt. "Van egy megbeszélésem, aztán átadom a rangodat." Súgta Athéna. Bólintottam. Őszintén szólva, el akartam bújni a szobámban, amíg nem kapok egyenruhát, és beolvadhatok a tömegbe. A bolondos hajammal és a hétköznapi ruháimmal úgy lógtam ki, mint egy fájó ujj. A tömeg klikkekké alakult, de a béták a béták között maradtak, az omegák pedig maguk között. Nem igazán barátkozó környezet, amíg senki sem tudja, milyen rangot kapsz. "Nézd, mit hozott a macska." Megfordultam, hogy lássam, ki beszél, mert tudtam, hogy nekem szól. Blair! Az utolsó ember a földön, akit látni akartam. "Nem gondoltam volna, hogy valaha is bekerülsz." Döntötte oldalra a fejét, vastag lófarkával. "Vagy csak látogatóba jöttél?" Összehúztam a szemöldököm. "Nem, Blair. Bekerültem..." Végignéztem rajta. Ellenálltam a kísértésnek, hogy megdörzsöljem a szemem. Blair, a kemény csaj, a beképzelt Blair, a nagy dolgokra hivatott Blair, a következő önjelölt Luna Blair barna színben volt. A legalacsonyabb rang... "Mit nézel?!" Szólt rám. Blair még mindig egy ribanc, pislogtam vissza. Kuncogtam, "Csak az, hogy nem neked kellett volna lenned a következő Lunának vagy valami ilyesmi?" Összeszűkítette a szemét. "Most nevetsz. Neked még rangod sincs." "Még nincs. Most érkeztem." Nagyon szerettem volna megkérdezni, mi történt, de Blair és én nem voltunk éppen barátok. Igen, ugyanabba a középiskolába jártunk, és néhány ugyanazon a bulin voltunk, de sosem kedvelt engem. Mindig azt gondoltam, hogy valami köze van Alexhez. Most itt volt omegaként, magas zokniban, bő szoknyában és a rangot jelző pólóban. Kicsit sajnáltam. Biztos, hogy sokk volt. Az omegák nem a legértékesebb farkasok a falkában. Mindig utolsónak számítanak mindenben. Nem engedélyezett számukra jelentős pozíció a falkában, mint például az alfa párja, hacsak nem csak az ágyát tartják melegen éjszaka... legalábbis én ezt hallottam. "Ó, de jó! Egy új lány." Egy rövid barna hajú lány pattant Blair mellé. "Nem sok ilyet kapunk, különösen omegákat." "Emery!" Szólt rá Blair. Emery felemelte a kezét, mintha megadná magát. Kuncogtam. "Én nem vagyok omega, sőt, nem is vagyok biztos benne, hogy valaha is átalakultam." "Tipikus." Morogta Blair. "Ó, ez olyan szomorú. Foglalok neked egy ágyat. Később találkozunk." Integetett és elpattant. "Ágyat mire?" Kérdeztem Blairt. Forgatta a szemét, "Arra, amikor az omega negyedbe küldenek." "Honnan ilyen biztos?" "Ha a farkasod egyáltalán erős lenne, vagy egyáltalán létezne, már átalakultál volna. Mivel nem alakultál át, ez azt jelenti, hogy omega vagy. Alapértelmezett rang annak, aki sosem alakult át." Hőség öntötte el az arcomat. Lassan elfogadtam, hogy nincs farkasom, és valószínűleg emberként fogok élni, de ez? Ehhez egy teljesen új hozzáállás kell. "Nem olyan rossz. A mi falkánk nem olyan szar, mint a többi." Blair a mellette elhaladó farkasokra nézett. "Láttad mostanában az alfákat?" Kérdezte egy körülbelül tizenhat éves lánynak tűnő lány a barátnőjét, miközben elhaladtak mellettünk. "Nem, halálosan vágyom látni Alex alfát. Hallottam, hogy nagyobb lett a szünet alatt." "Tudom! Nézzük meg a bétákat." "Igen!" A lányok elsőéves béták voltak. Sietve elmentek, hogy megnézzék a rangidőseiket. Alexről beszéltek? Az én Alexemről. A pulzusom megemelkedett. Nem láttam őt, ami örökkévalóságnak tűnt. Még mindig a legjobb barátoknak tartana minket? Vagy az egész alfa dolog a fejébe szállt? "Alex? A mi falkánkból?" Kérdeztem Blairt. Bólintott. "Ugyanaz." "Milyen most? Értem, örökkévalóság telt el." Felnyögött, "Meg fogod tudni. Gyere, elviszlek Athéna irodájába." Elindult, én pedig megálltam. "Te viszel oda?" Szemmel szúrt engem, "Mintha tudnád, hol van." Beharaptam az ajkam. "Jó pont."