– Miért hagyja őt békén? Nem látta, mit tett Baxterrel? Láttam mindent, és nem hittem a szememnek. Elég lenyűgöző volt. Baxter idiótán hempereg a földön, üvöltözve és nyöszörögve. Összecsippentettem az orrom tövét. Ő kérte. Nagyszerű harcos volt, de kétségeim voltak afelől, hogy ő lesz-e a bétám. – Láttam mindent, Holden – mondtam a magas, hollófekete hajú srácnak, aki szintén versenyben volt a béta pozícióért. A kis vörös hajú omega úgy bámult rám, mintha a legmagasabb tornyot látná, amit valaha is látott. Aztán a szép, kékeszöld szemei elkezdtek lecsukódni. – Mi vagy te? – mondta, mielőtt a teste elernyedt, és el kellett kapnom, mielőtt a földre esett volna. – Hűha – hátrált meg Holden. Gyakorlatilag semmit sem nyomott. Karomba vettem. Túláradó kókuszdió- és tejszínillata volt. Talán miattam ájult el? Ez új volt. Aztán észrevettem a vért, ami befestette az ingem. – A francba, ki karmolta meg? Mindenki csendben maradt. Még Baxter is elcsendesedett. – Ki a franc karmolta meg? – rivalltam rájuk. – Kit érdekel, csak dobd a folyóba. A falkájának úgysem számít, hiszen omega – mondta Baxter. Idióta. Igaz, a falkája talán nem törődik vele. De nem álltam szándékomban megölni. Nyilvánvalóan ezt akarta Leiah, amikor ideküldte. Az is érdekelt, hogy egy omega hogyan támad meg egy bétát ahelyett, hogy szétnyitná a lábát, hogy kedvére tegyen neki. – Majd később foglalkozom veled, Baxter – mondtam, és megfordultam. Ha azt a sebet nem gyógyítják meg hamarosan, meghal. Erre nem volt szükségem. Választhattam volna, hogy a nővérhez viszem, de inkább a szobámba vittem. A seb mély volt, és a méreg gyorsan terjedt, a karja lilává vált. Tudtam, hogy időt vesztegetnék, ha visszamennék a kastélyba. Ezért az Alfa kastélyba vittem, ami néhány percre volt a béta akasztófától. Nyöszörgött és sóhajtozott, ami arra késztetett, hogy felgyorsítsak. Mindenki engem nézett, ahogy felrohantam a lépcsőn egy vérző lánnyal a karomban. Gareth, egy alfa és a legnagyobb riválisom, a bétáival együtt gúnyosan nézett. Nem érdekelt, elértem a szobámba, és az ágyamra dobtam, hangot sem adott ki. – A francba. – Ki gondolta volna, hogy Baxter karmolása ilyen halálos lesz? Kutattam a fiókjaimban krém vagy valamilyen hagyományos gyógyszer után, ami meggyógyíthatja. Találtam két üvegnyi szart, ami sárnak és zöldségeknek tűnt összekeverve. Tudtam, hogy működni fog, bár soha nem használtam még. Amikor felvettem, remegett. Gyorsan felvittem a gyógyszert, remélve, hogy működni fog. A francba Baxterrel. Pár másodperc múlva a teste ellazult. Arra számítottam, hogy azonnal felébred, de mélyen aludt. Emlékeztem, ahogy megpróbálta feltakarítani az akasztófát egy seprűvel, amit Leiah dobott neki. Felkiáltott, amikor Leiah elment. Háromszor akkora voltam, mint ő, mégis felvett valakivel, aki éppolyan nagy, mint én, félelem nélkül. Eltoltam a szamóca színű haját az arcából. Ott volt az a rohadt kókuszillat. Utáltam a kókuszt. A hálószobám ajtaja berobbant. Alex rontott be. Mi a franc? – Menj el mellőle! – ugatta, a farkasa átragyogott rajta. – Tessék? – eltávolodtam az ágytól. Alex megjelent mellette, simogatta az arcát és a haját. A szemei a gyógyuló sebre szegeződtek, és gyilkos pillantásokat vetett rám. Alex, egy másik nagy riválisom. Nem tudom megmondani, kit választanék szívesebben közte és Gareth között. – Mi a pokol van veled? Nem tett semmi rosszat! – ugatta Alex. Megvizsgáltam őt, majd az omegát az ágyamban. Nem tudtam, hogy ennyire törődik a falkájában lévő omegákkal. – Miről beszélsz? – Fonta össze a karját a mellkasán. Nyilvánvalóan nem tudta, mi történt valójában. – Miért küldték a béta akasztófádra? – követelte. – Kérdezd a barátnődet. Kinyitotta a száját, hogy kiabáljon, de aztán becsukta. Gondoltam, Leiah kitalált egy mesét, de miért kellett volna? – A francba. – Alex végigsimított a haján. – Tudnod kell, hogy megtámadott egy bétát. A szemei riadtan elkerekedtek: – A francba, Gabriella! Gabriella. A neve újra és újra visszhangzott a fejemben. – Nézd, ezt később is kitalálhatjuk. Nem kellett volna megbüntetni. A menzára vittem. Ettől aztán tényleg vakartam a fejem. Alex, a Henry falka alfája egy omegát szórakoztat? Elfelejtette, ki a párja? Leiah egy alfa nőstény volt az én falkámból. Az egyik a kevés alfa nőstény közül, és az egyik legjobb is, és néha teljesen pszichopata. – Felejtsd el. Nem büntetem meg. Alex a karjaival a vállai és a térdei alá nyúlt. A mellkasához emelte, és az egy halk hangot adott ki. Legalább nem volt halott. – Jó. Nem hiszem, hogy hagytam volna, hogy megtedd. – Várj, valamit kihagyok itt? Ő egy omega, igaz? Mélyen ráncolta a homlokát. – Nem számít, mi. Nem tett semmi rosszat. Tartsd távol magad tőle, Kade, ugyanez vonatkozik a kölykeidre is. Kivitte a lányt a szobámból, és egy csomó kérdéssel hagyott engem. A falkámban súlyos ellenszenvvel viseltetnek az omegák iránt. A Sanders falka megszállottja a hatalomnak, és az omegák mindent szimbolizálnak, ami a hatalom útjában áll. Gyengeség. Az őseim még betiltották az omegákkal való párosodást, és megtiltották az omegáknak a szaporodást. Már nincs így, de az omegákat még mindig rossz szemmel nézik. Soha nem gondolkodtam sokat róluk, távol maradtak, olyanok voltak, mint az árnyak a falkámban. Az a kis cica mindennek tűnt, csak gyengének nem. Bár elég gyorsan engedett a karmolásnak. Utáltam bevallani, de érdekelt. *** Valamikor este elindultam a társalgóba, ahol az összes alfa lógott. Egy kis csoport voltunk, ezért mindannyian együtt lógtunk. Nem mondanám Gareth-et és Alexet a barátaimnak, de ugyanabban a körben mozogtunk. Néhány másik alfa király volt. Minden falkának volt egy alfa örököse, aztán ott voltak a béták, akik elég erősek voltak ahhoz, hogy szembeszálljanak vele az alfa címért. Ezeket a bétákat csak az akadémia utolsó évében azonosították a harci hold idején. Hamarosan megismerem a riválisaimat, nem mintha aggódnék. – Beavatod végre a legújabb hírekbe minket, Kade? – kérdezte Eva, Gareth párja. Kicsit túlságosan is lelkesen az ízlésemnek. – Miért nem kérdezed meg Leiah-t? – mordultam. Eva a szék szélére dőlt. – Azt akarom tudni, mi történt, amikor a szobádba vitted. – Kacsintott. Becsuktam a szemem. Itt jön. – Megtette, ugye? – szólt közbe Harlow. Harlow volt a párom. Egy lány, akit életem nagy részében ismertem, egy másik falkából. Bátor alfa nőstény volt. Bölcsen választottam, amikor őt választottam életem partnerének. Ő volt Leiah közeli barátja is. Ő is birtokló és vad volt. Nagyszerű volt, amikor egész éjjel lovagolt rajtam, de voltak pillanatok, amikor unalmassá vált. – Nem akartam hagyni, hogy meghaljon – mondtam. – Nem tudom elhinni, hogy a kis dög megtámadott egy bétát – mondta Eva. Gareth kuncogott, de a szőke farkas nem szólt semmit. – Sokkal több gondot okoz, mint reméltem – vetette oda Leiah. Alex nem volt a csoportban. Nem mintha érdekelt volna. – Találnod kell egy másik módot, hogy megszabadulj tőle – mondta Harlow, és egy körömreszelőt húzott végig a körmein. Leiah felnyögött: – Nem tehetem. Úgy tűnik, a kis omega Alex legjobb barátja. Talán mérges lenne, ha megszabadulnék tőle. Legjobb barát? Alexnek van egy omega legjobb barátja? Ez megmagyaráz néhány dolgot. – Ó, ez megmagyarázza, miért van még mindig a szobájában – kottyantotta ki Eva. Becsuktam a szemem, és felnyögtem, tudva, hogy Leiah fel fog robbanni. – Hol van?! – ugrott le a kanapéról. – Itt jövünk – motyogtam. – Megölöm azt a kis kurvát! – rohant ki. – Ez érdekes lesz – vigyorgott rám a fehér hajú barátnőm, mielőtt követte volna a barátnőjét. Én a helyemen maradtam. Semmi közöm hozzá. Ez Alex problémája. Az egyetlen módja annak, hogy a cica kijusson ebből, ha összeomlik, és elfogadja, ki irányít itt. Valami bennem nem hitte, hogy ilyen könnyen megtörik.