Kade a hátam mögött a falhoz szorított az ágy mellett. A fájó mellkasommal és izzadó kezeimmel azt hittem, el fogok ájulni. Amikor hátraléptem, úgy éreztem, forog velem a szoba. – Kade – ziháltam. Kuncogott. – Lassan fogunk haladni. – Fájni fog. – Igen, de hamar sokkal jobb lesz, édesem. – Rendben – fújtam ki a levegőt. – Nem muszáj, ha nem akarod… – De, nem akarok tovább várni. Veled akarok lenni