Lilliana vigasztalta a lányát, Sherlynt. – Ne aggódj, Sherlyn! Megtalálom a módját, hogy tisztázzam a nevedet! Ne sírj…
Corinne lazán állt az egyik oldalon gúnyos mosollyal, és még kuncogott is egy kicsit Lilliana és Sherlyn szerencsétlen látványán.
Sherlyn abban a pillanatban abbahagyta a sírást, amint meghallotta Corinne kuncogását. Homlokráncolva, haragosan nézett Corinne-ra, és neheztelve muta
















