Finlay a sötét szobában ült a kanapén. Könyöke a térdén, feje a kezében pihent. Odasétáltam a kandallóhoz. Tudtam, hogy ilyenkor mindig fel van töltve. Gond nélkül meggyulladt. Odamentem a kanapéhoz, és leültem mellé. – Nem tudom, meg tudom-e csinálni – mondta, anélkül, hogy felnézett volna. – Tudom, hogy érzel, de találni fogsz rá módot – mondtam neki. – Megnézetted a vállad? – Meg. Azt mondták,