A megszokott kerékvágás hamar a múlté lett, amikor az Alfa másnap is visszatért reggelizni. Ismét az egyik asztalomhoz ült, de ez nem volt ugyanolyan, mint az előző napi ebédnél. Majdnem az összes Dara asztalát el kellett vennem, hogy rávegyem, kiszolgálja őt. Szétrongyoltam magam, és közben próbáltam rajta tartani a szemem. Felnyögtem, amikor Dara elesett, és a kávé nagy részét az ölébe öntötte.