Másnap reggel az első dolgom az volt, hogy bekopogtam Amie ajtaján. Félálomban volt, amikor kinyitotta.
– Finn, valami baj van? – kérdezte, majd egy olyan ásítás következett, amitől a legtöbb embernek kiugrott volna az álla.
– Semmi baj. Hogy vannak a bordáid? – kérdeztem. Nyújtózott, forgolódott, majd vállat vont.
– Egyáltalán nem fájnak. Azt hiszem, Hugo-nak igaza volt. És a te oldalad és a karo
















