Újra a tanácsházban voltunk. Amie mellettem állt, és mindketten vártunk. Hogy mire, azt nem tudtuk. A váróterem másik végében a bátyám és a Bétája álltak. A bátyám időnként rám nézett. – Ne hagyd, hogy felidegesítsen – küldte Amie gondolatban. Elfordultam a bátyámtól. – Valamire készül – mondtam neki. – Persze hogy készül. Nem vitte volna az ügyet a tanács elé, ha nem gondolná, hogy van valami, am