Zachariasban még volt annyi büszkeség, hogy elengedje.
Abban a pillanatban, ahogy Anneliese visszanyerte a szabadságát, felemelte a kezét, és a pohár vizet egyenesen az arcába vágta.
A folyadék lecsorgott a jóképű arcán, tönkretéve a hideg arroganciát és a kifinomult méltóságot, amit páncélként viselt. A szeme becsukódott, a tekintete sötét volt a dühtől. "Anneliese, elég!"
Hogy újra és újra lecsa
















