Könnyeim patakokban folytak végig az arcomon, és a fojtott zokogásom lassan átható, kínzó jajveszékelésbe csapott át. Egyáltalán nem érdekelt, Ashton éppen mit érez. Végül abbahagyta, és lágyabban, nyugtatóbban kezdett beszélni. De minél jobban vigasztalt, annál hangosabban sírtam. A végén feladta a beszédet, és egyszerűen csak átölelt, mert sem a kedveskedés, sem a durva fenyegetés nem hatott rám