Mason szemszögéből Minden fáj – szó szerint. A testem sajog a saját érzelmeim súlya alatt, ami addig nyom agyon, míg a klausztrofóbia el nem ér. A levegő sűrűvé és állottá válik a tüdőmben. Voltak pillanatok, amikor meggyőztem magam, hogy van valami látszata az irányításnak. Most kezdem felismerni, hogy sosem volt irányításom. Az irányítás illúziója tartott józanul oly sokáig, és a hiánya tép szét