Azon az éjszakán egyáltalán nem aludtam. Az elmém nem akart leállni, főleg most, hogy tudtam, talán újra látom Ashert. Az ezüst bilincseket piszkáltam a csuklómon, bárcsak Tristan levette volna őket, mielőtt elment. Újra beszélnem kellett Asherrel, hallanom a hangját, hogy az elmémből elmossa a szorongást. Az alvás és éberség közötti űrben időztem, hánykolódva a plüss ágyon. Az ágy kényelmes volt,