– Csókolj meg. – A parancs úgy öntött el, mint egy árhullám. Arra számítottam, hogy azt mondja, térdeljek le, vagy hogy takarodjak, esetleg leszid, de erre nem. A lábaim a földbe gyökereztek, miközben az arcom bíborvörösbe borult. A szavai zavarba hoztak, de amikor rá mertem nézni, halálosan komolynak tűnt. – Én... Alfa... – Lenyeltem az idegességtől feltörő epét. – Csókolj meg. Biztos vagyok benn