Csattanás, szélvészszerű zűrzavar, majd sötétség. A sötétség után vakító fény következett. Egy kórházi szobában ébredtem, valaki a kezemet szorongatta. A szoba fojtogató volt. A kezem tartó kéz nemkívánatos volt, a fény pedig bántotta a szemem. Kirántottam a kezem az enyémet tartókból, de azok még szorosabban fogtak. – Ébren vagy. – Még sosem láttam Valenst ilyen megkönnyebbültnek, mint akkor. – Ó