– Éhes vagy? – kérdezte Valens, amikor felértünk a penthouse lakosztályba. Pontosan olyan volt, ahogy hagytam, mielőtt a kórházba mentem. Szürreális érzés volt tudni, hogy egyes dolgok változatlanok maradtak, miközben az én életem örökre megváltozott. – Nem – feleltem Valens kérdésére, és bebújtam az ágyba. Belefúrtam az arcom egy párnába, és lehunytam a szemem, kizárva mindent. – Oltsd le a lámpá