– Sajnálom. – Legyintettem Celeste bocsánatkérésére. Csak sírt és sírt, és éreztem, hogy több van a könnyeiben, mint amit megmutatott, de hamarosan jött valaki, hogy előkészítse a fürdőmet. Egy apró termetű, kedves szemű omega kopogott az ajtón, és amikor kinyitottam, hátrahőkölt. Megkönnyebbülés suhant át az arcán, amikor sehol sem látta Valenst a szobában. – Az alfa ijesztő. Ó, szent ég. – legye