Valahogy elfelejtettem a saját születésnapomat, ami nem is volt olyan meglepő, mert mindig elfelejtettem. Celeste volt az egyetlen, aki mindig emlékezett rá, de idén túl sok teher nyomta a vállát. – Ó… nem is tudtam, hogy tudod – nevettem, miközben megérintettem a láncot a nyakamon. – Köszönöm. – Felé fordulva lábujjhegyre ágaskodtam. A vállán megtámaszkodva puszit nyomtam az állára. – Hétre van a