Felnézett rá, és akaratlanul is le kellett nyelnie a nyálát. – Én... A férfi megfordult, és mély, bársonyos hangon szólalt meg: – Christopher Bateman. Christopher Bateman? Janice ekkor fogta fel, hogy ez a neve, és gyorsan korrigált: – Mr. Bateman, én... nem igazán értem... Christopher átható pillantást vetett rá, enyhén felvonta a szemöldökét, és megkérdezte: – Hát nem az anyakönyvi hivatalba tartunk? Mennie kell, mielőtt bezárnak. Janice agya pillanatokra leblokkolt, annyira hihetetlennek tűnt az egész. Amikor a férfi az iratai felől érdeklődött, azt hitte, félreértette a helyzetet. De kiderült, hogy Christopher tényleg beleegyezett a házasságba. A fordulat túl hirtelen jött, nem tudta követni az eseményeket. – Úgy érti... beleegyezik? – Miért ne egyeznék bele? Christopher arcán rejtélyes mosoly játszott. Janice még mindig teljesen zavarodott volt, amikor kiléptek a Bazsarózsa étterem ajtaján. Elmerülten bámulta a magas férfit, aki előtte haladt. Kisvártatva észbe kapott. – Kérem, várjon! Áthozom a kocsit. Ma a tévéállomás kisbuszával volt. Christopher bólintott, és Janice szemébe nézett. A lány zavartan elkapta a tekintetét, és a parkoló felé indult. Christopher hosszan nézte a menekülő alakot, és ajka sarkában halvány mosoly bujkált. Ahogy Janice elhajtott, Rob Hanson lépett oda hozzá. Már messziről kiszúrta Christophert és egy nőt, akik együtt távoztak, és a nő valahogy ismerősnek tűnt neki. Amikor közelebb ért, rájött, hogy ő az a nő, aki segített az idős asszonynak a zebránál. Akkoriban autók sora torlódott fel a lámpánál. Egyedül ő kockáztatta az életét, hogy átkísérje a lassan botorkáló nénit az út túloldalára. Az ő kocsijuk közvetlenül mögötte állt, és mindent láttak. Nem csoda, hogy Mr. Bateman, aki sosem avatkozott mások dolgába, most segített neki tisztázni a helyzetet a rendőrökkel. Úgy látszik, ismerték egymást. Vajon miatta változtatta meg Mr. Bateman a programját? Rob fejében kérdések kavarogtak. Odaért hozzá, és biccentett. – Mr. Bateman. Christopher összeszűkítette a szemét, és rideg hangon kérdezte: – Hol vannak a papírok? – Itt vannak. – Rob ekkor nyújtotta át neki a kezében lévő borítékot. Amikor megkapta Mr. Bateman üzenetét, alig akarta elhinni, hogy a főnöke a személyi okmányait kéri tőle. Persze, Robot nagyon érdekelte, mihez készül Mr. Bateman. Christopher átvette a dokumentumokat, és közönyösen végigmérte Robot. – Menjen. Nincs rám szüksége. Rob alig hitt a fülének. Ma felkel a nap nyugaton? Miért nem akarja Mr. Bateman hirtelen, hogy kövesse? Talán a fiatal nő miatt? – Mr. Bateman, Mr. Allson értesült a visszatéréséről. Telefonált, és tudni szeretné, mikor keresi fel. – emlékeztette Rob. Christopher tekintete hirtelen jéghideggé vált. – Tudom, mi a dolgom. Rob nem mert többet mondani. Janice odaállt a kocsival az étterem elé, ahol Christopher várta. A férfi kinyitotta az ajtót, és beült az anyósülésre. Janice furcsállva vette észre a mappát a kezében. Úgy emlékezett, korábban csak a telefonja volt nála. Christopher észlelte a pillantását, és magyarázkodni kezdett: – Egy barátom hozta el. A személyes irataim vannak benne. Janice megértette. Végül is, ki hordja magával az iratait állandóan? Kivéve őt, aki bármikor kész a házasságra. Emiatt hálát és zavart érzett Christopher együttműködése miatt. – Nem gondolja, hogy túlságosan elhamarkodott ez az egész?