– Nem is. Hangja nem volt meggyőző, ezért hozzátette: – Nem vagyok rád veszélyes. Soha nem bántanálak. – Tudom. – De bujkálsz. – Én... a francba, azt hiszem, igen. Csak próbálom feldolgozni. Adj egy percet, kérlek. Csendben ülünk, amit csak a csapból időnként csepegő víz hangja tör meg. Aztán letérdel a kád mellé, és a kezébe fogja az arcomat. Sürgetően mondja: – Idősebb vagyok már. Okosabb. Volt