– Kayla? Jól vagy? Aidan a válla fölött hátrapillant, követve a tekintetemet. Gyorsan visszafordulok az asztalhoz, és erőltetett mosolyt csalok az arcomra. – Csak azt hittem, valakit láttam, akit ismerek. Nem hazugság. És nem is fogok itt ülni, és bevallani, hogy az, akit azt hittem, hogy ismerek, talán egy szellem, talán nem, úgyhogy csak megtartom ezt az idióta mosolyt az arcomon, amíg a szívem