"Amikor készen állsz arra, hogy leveszed azt a jegygyűrűt, világosan fogsz látni. Addig nem teszek érted semmit, csak felkavarom az állóvizet." Rövid, határozott csókot nyom az ajkaimra, szorosan zárt szájjal. Amikor elhúzódik, magával viszi a szívemet. "Most menj," parancsolja rekedten, az esőben az ablakon át meredve. "Ha készen állsz, tudod, hol találsz meg." Könnyekkel küszködve, forró arccal