Bárcsak minden ember ilyen kedves lenne a világon. – Nagyon édes tőled, Eddie. De én meg tudom oldani. Egy rakás kemény Jersey-i csaj van a családomban. Mosolya nevetésbe fordul. Ferde az egyik első foga, ami valahogy mégis szerethetővé teszi. – Ismertem egy ilyet régen. Alig volt másfél méter magas, de halálra rémített. Rámosolygok. – Még a kis sárkányok is tudnak tüzet okádni. – Igaz. – Szóval mi a helyzet az elektromossággal? Rossz, nem? Vállat von. – Nem. Mindent rendben találtam. Hitetlenkedve nézek rá. – Hogy érted, hogy rendben találtad? – Úgy értem, hogy nincs semmi probléma. Az áram erős, a megszakítók nem oldanak le, nem találtam kopott vezetéket, nincs ívzárlat, forró pont, halott konnektor, vagy laza kötés… – Megint vállat von. – Minden frankónak tűnik. – Ez nem lehet igaz. Mi a helyzet a villogó lámpákkal? – Lehet, hogy a helyi elektromos hálózat hibája. Érdemes lenne megkérdezni egy szomszédot, hogy nála is van-e ilyen. A hálózat egyes részei errefelé több mint százévesek. Bármi is az ok, nem a házból jön. – És a felrobbanó villanykörték? Az biztosan nem normális. – Gyakoribb, mint gondolnád. Vagy a gyártó nem tett elég szigetelést az alapba, így a szál túlmelegedett, vagy laza volt a kapcsolat a kört és a foglalat között, ami miatt az áram átugrott. Csak figyelj, hogy ezentúl ne vegyél olcsó körtéket, és arra is, hogy rendesen be legyenek csavarva. Kezdek egy kicsit türelmetlen lenni. Egyáltalán megnézte a vezetékeket, vagy a padláson szívott füvet az egész idő alatt? – Oké, de a csengő akkor is megszólal, amikor senki sincs ott. És mi a helyzet az égett szaggal, amikor bekapcsolom a szárítót? Ezt hogy magyarázod? Hezitál. Érzem, hogy gondosan megválogatja a szavait. – Értem én… mostanában nagy stressz alatt voltál, haver. – Teszi hozzá zavartan. – A férjeddel és mindennel. Egy pillanatig nem értem. Aztán leesik, és mély levegőt kell vennem, mielőtt megszólalok, hogy le ne harapjam a fejét. – Nem játszik velem az elmém, Eddie. Nem hallucinálok elektromos problémákat. Kényelmetlenül érzi magát a tekintetem alatt, egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát. – Nem akarok tiszteletlen lenni. Csak azt tudom mondani, hogy amikor rossz passzban voltam, azt hittem, suttogó hangokat hallok, és árnyak mozognak. – És ez akkor történt, amikor tudatmódosító szerek hatása alatt voltál? Kínos a kifejezése, amit igennek veszek. Akárhogy is, azt hiszem, az üzleti kapcsolatunk véget ért. Talán aki majd a tetőt javítja, tud ajánlani egy villanyszerelőt, aki józan. – Semmi gond. Köszönöm, hogy kijöttél megnézni. Mivel tartozom? A kis teljesítménymérőt a farmerja hátsó zsebébe tömködi, lehajol, hogy felvegye a szerszámosládáját a földről, ahol hagyta, majd kiegyenesedik, és megrázza a fejét. – Semmivel. – De, ez nem helyes. Kompenzálni kellene az idődet. A mosolya ferde. Hosszú haját a válla fölé veti. – Én így szoktam, ha nem találok problémát, akkor a kiszállás ingyenes. Van egy olyan gyanúm, hogy ezt a szabályt most találta ki, mert sajnál engem. – Biztos vagy benne? Nem akarok visszaélni vele. – Dehogy, minden oké. De ha valamelyik barátodnak szüksége lenne egy ezermesterre…? – Ajánlani foglak. Tuti. Köszönöm, Eddie, nagyon hálás vagyok. Rám vigyorog, megvillantva a ferde fogát. – Akkor én léptem. Vigyázz magadra, jó? És hívj, ha kéred az orvosom nevét. Tényleg a legjobb. Ráerőltetek egy mosolyt, és hazudok. – Fogok. Még egyszer köszönöm. – Majd én kinyitom magamnak. Szia. Elmegy. Amikor hallom, hogy a bejárati ajtó kinyílik és becsukódik, utána megyek, hogy megbizonyosodjak róla, hogy be van zárva. Aztán bemegyek a konyhába egy pohár vízért, de hirtelen megállok, amikor meglátom a borítékot az asztalon. Még a szoba feléből is látom a LOVE bélyeget a sarkában, és a rendezett, kék tollal írt betűket, amelyek a nevemet adják ki. Elakad a lélegzetem. A szívem hevesen kezd verni. A biztos kezeim remegni kezdenek. Aztán a konyhai mennyezeten lévő összes lámpa fényesebbé válik. Egy éles zúgó hang kíséretében villognak, majd kialszanak. 3 Kedves Kayla! Nem válaszoltál az utolsó levelemre, amit megértek, mert azt hiszed, sosem találkoztunk. Tévedsz. Untathatnálak a részletekkel, de egyelőre csak bízz abban, hogy ismerlek. Minden módon, ahogy egy ember ismerhet egy másikat, ismerlek téged. Ismerem a látványod, a hangod, az ízed és az illatod. Ismerem a legsötétebb sötétségeidet és a legfényesebb fényességeidet. Ismerem az álmaidat, a rémálmaidat és minden titkot, amit valaha is elrejtettél, mindazokat a névtelen vágyakat, amiket soha nem vallottál be még magadnak sem. Ismerem a lelked formáját. Tudom, hogy remeg a kezed, miközben ezeket a szavakat olvasod, és a szíved olyan gyorsan ver, mint egy kolibri szárnya. Tudom, hogy szét akarod tépni ezt a levelet, és azt is tudom, hogy nem fogod. Mennyire szükségem van arra, hogy megérintselek. Mennyire szükségem van arra, hogy halljam a hangodat. Persze nem tehetem, mert én itt vagyok, te pedig ott, de a távolság nem szünteti meg a vágyat. Még mindig érzem a bőröd ízét. Dante