Reszkető kézzel az ajkához emeli a kezét, és nem tudom megállni; újra felállok a székemből, odamegyek hozzá, hogy a mellkasomhoz szoríthassam. Hozzám dől, és a szívem szárnyal, ahogy a lágysága belém olvad.
"Ó, Istenem. Nem tudtam. Annyira sajnálom." Nyöszörög a mellkasomba, a kezem szorosabban fogja a derekát. Nem akarom a sajnálatát. Rég túltettem magam Kathrynön.
"Nincs miért bocsánatot kérned,
![Szerelem első kóstolásra [A mostohaapja kedvence]](/_next/image?url=https%3A%2F%2Fcos.ficspire.com%2F2025%2F07%2F15%2F4e9433179fd643f0b05a3a43750e8698.jpg&w=384&q=75)















