"Ja. Hol vagy?" Valami rágja az agyam hátsó részét. Még nem teljes a kép, de kezd összeállni. Bár lassan, és ez frusztrál. Nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen lassú felfogású legyek reggel. Még magamat sem hibáztathatom. Feláldoznék még egy egész napot, csak hogy Ameliával lehessek, zavartalanul. "Úton vagyok a reptérre. Nincs több dolgom. Vagy mégis? Szeretnéd, hogy maradjak még rajta?" – kérdezi